Martin Gordon (Vic Savage) és Brett (Shannon O’Neil) éppen hazafelé tartanak a nászútjukról, amikor találkoznak Martin nagybátyjával és egyben főnökével, Bennel a helyi sheriffel. Bent egy közelben lezuhant repülőhöz riasztották, és úgy véli a turbékoló gerlepárnak sem ártana megnéznie a katasztrófa helyszínét, hisz a leszakadt végtagok és a szétszóródott, megégett holttestek látványa ritka romantikus tud lenni a hajnali fényben.
A helyszínre érkezve, az éles eszű Martin rögtön gyanút fog, hogy amit látnak az nem is egy repülőgép roncsa, hanem egy földönkívüli jármű.
Ben nem szarozik sokáig be is mászik a roncsba. Néhány állatkertben rögzített hangfoszlány, pisztolylövés és ordítás arra enged következtetni, hogy a városka sheriffi széke megüresedett. A párocska rémülten a kocsihoz sétál és beszól az őrsre, mire meg is érkezik a katonaság hét személyes különítménye egy disznószállító teherautón. Ha mindez nem lenne elég Washingtonból kiküldik Dr. Bradfordot (William Thourlby).
Hogy ne érjen véget a film már az első 15 percben (szerintem sokan nem bánnák), amíg az űrhajót és a benne ragadt idegen lényt tanulmányozzák, az űrhajó másik utasa a környéken garázdálkodik. Felszippantja a szerelmespárokat, horgászó tatákat és még mindig van gusztusa egyet bugizni. Beszabadul a helyi táncparkettre, ahol még magába tuszkol néhány fehérnépet.
Nemsokára a katonaságnak sikerül egy gránáttal megfékeznie az ámokfutó (nem, nem Kozsó, de van olyan szörnyű) idegent. Bradford doki beletúr a tetembe és egy marék kábelből egyből kideríti, hogy az élienek mi céllal érkeztek sártekénkre. A magyarázat annyira kézenfekvő, hogy nem értem, hogy nem Martin jött rá hamarabb, ugyanis: a szörnyek azért szippantják magukba ezt a töménytelen mennyiségű humanoidot, hogy megismerjék a gyengéiket és miután az adatokat feldolgozták, továbbítják a központi számítógépnek. Bradford a hajóhoz siet, hogy megsemmisítse az adatbankot, csakhogy egy kisebb robbanással kiszabadítja a másik szörnyet.
Vajon a Gordon családnak sikerül megállítania a szörnyet és megakadályoznia a megszerzett információk hazasugárzását az anyabolygóra? Há’ persze, hogy a jó büdös francba ne…
A rendező, vágó, producer, főszereplő Vic Savage (szül.: Arthur Nelson White) egy olyan mozgóképet készített, aminek hatására egy ártatlan, vasárnapi mozilátogató szürkeállománya spontán szenesedne.
Elég csak a „szörnyre” nézni, hogy az embert a röhögő görcs kezdje fojtogatni. Sok helyen úgy jellemezték a kreatúrát, mintha egy hatalmas szőnyeget kereszteztek volna a pápával, akinek a mellkasán egy hatalmas vagina tátong. Tulajdonképpen a filmben látható szörnyet is a Savage és lelkes kollégai dobták össze, miután az eredeti monszter a forgatás közben eltűnt. Az történt, hogy Savage „elfelejtette” kifizetni a designer Jon Lackeyt, így az lelépett a kreatúrával.
Nem ez az egyetlen dolog ami Savage lelkén szárad (ex-felesége szerint szadista, mások szerint csaló, de hogy nem volt normális abban mindenki egyet ért) ugyanis a filmben sok jelenetet többször vett fel, más-más szereplőkkel, akiket csak pénz ellenében engedett kamera elé. Egy kisebb összeggel a zsebében, a forgatás befejezte előtt pedig lelépett.
William Thourlby fogta a kész tekercseket, néhány jelenetet még hozzá forgatott, hogy befejezze a filmet. Csakhogy a Magasságos nem értett egyet ezzel, és a hangfelvételeket tartalmazó szalagok is eltűntek. Williamet azonban nem ejtették fejre, újra akarta venni a hanganyagot, csak sajnálatos módon a szereplők nagy részét már nem lehetett elérni (biztos kiment az anyag hatása). Ennek köszönhetjük, hogy a végeredmény majdnem 90%-át a narrátor hangja teszi ki, a szerencsétlen „színészek” meg csak tátognak a háttérben.
A Creeping Terrort rengeteg érdekes történet, pletyka lengi körül melyekről többet megtudhatunk a nemsokára megjelenő Creep! C. dokumentumfilmből, mely teljes egészében ezt a témát járja körül.
Ezen alkotást csak igazi, HC trash rajongóknak ajánlom. Néhány unalmasabb jelenetet leszámítva egy felettébb szórakoztató, szexuálisan túlfűtött (gondoljunk csak a szörny fallikus testére, valamint a női nemi szervre, ami embereket szippant be, és az autók molesztálása sem elhanyagolható szempont) térdcsapkodós sci-fit kapunk a Plan 9 from Outer Space (1958), Invasion of the Star Creatures (1962) hangulatában. Jó borzongást!
Rendezte: Vic Savage
A.K.A.: Dangerous Charter
The Crawling Monster
8/10
Kategóriák
horror , sci-fi , szemétCímkék
60s , horror , monszter , sci fi , trash , vic savageMég nincsenek kommentek. (
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.
